A blogon találkozhattunk már a mini hot-dogok finomlisztes változatával, azonban most egy teljes kiőrlésű, magos verziót sütöttem, az eredeti recept apró változtatásaival. Az eredmény ugyanolyan finom, puha, ínycsiklandó sós sütemény, közepén fűszeres mustárral és virslivel. Hmmm...

Hozzávalók (48 db-hoz):

A tésztához:

10 dkg finomliszt

15 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt

25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt

1 csapott evőkanál só

2 dl olaj (elég lehet 1,5 dl is...)

3 dl tej

1 csomag friss élesztő

1 teáskanál kristálycukor

1 teáskanálnyi ecet (lágyítja a tésztát)

Tölteléknek:

12 darab Füstli virsli (negyedelve) + mustár

A tetejére (kenni):

kb. 1 db tojás

A sütőt begyújtjuk, és 220 fokra melegítjük (gázsütő), illetve, 190-200 fokra (elektromos sütő, légkeverés módnál), miközben készül a süteményünk. A száraz hozzávalókat (lisztek és só) összekeverjük egy nagy tálban. Közben langyosra melegítjük a tejet, hozzáadjuk a cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, és jól elkeverjük. Kimérjük az olajat, beletesszük az ecetet, a lisztes keverékhez öntjük, majd rögtön beleborítjuk a cukros tejben elkevert élesztőt is. Jól összedolgozzuk, és – most jön lényeg – NEM kell KELESZTENI!!! Rögtön nekiláthatunk a feldolgozásnak. A tésztát 3 egyenlő részre osztjuk. Kiválasztjuk az egyiket, addig a többit hűvös helyre tesszük. Lisztezett deszkán kör alakúra nyújtjuk, kb.30-35 cm átmérőjűre. Derelye vagy pizza vágóval 16 egyenlő cikkre vágjuk, így vékony, egyenlő szárú háromszögeket kapunk. A szélesebbik végükbe tesszük a tölteléket – negyed virsli+ sok! mustár, – majd a széleket jól betömködve, hogy a mustár ki ne folyjon, a szélesebb végétől indulva feltekerjük, és sütőpapírral kibélelt tepsibe sorakoztatjuk őket. Ha ezzel készen vagyunk, még kétszer megismételjük a munkafolyamatot, hogy felhasználjuk az összes tésztát. Majd a felvert egész tojással lekenjük őket, és kb. 20 perc alatt készre sütjük. Frissen a legfinomabb, de másnap kicsit megmelegítve is kapós marad.

Sajtos 'maxi' hot-dogok

Tanács:

Talán a legbonyolultabb folyamat, hogy a harmad mennyiségű tésztát megközelítőleg kör alakúra nyújtsuk. Ehhez azt tudnám javasolni, hogy a lisztezett deszkára kis cipó formában tegyük a tésztát, majd nyújtsunk rajta egy keveset. Tegyük rá a tenyerünket a közepére, és fordítsunk rajta egy ’negyedet’. Újabb kevés nyújtás, újabb tenyeres fordítás, és így tovább. Nem mondom, hogy elsőre mértani pontosságú köröket tudunk készíteni, de a gyakorlat meghozza az eredményét. Ha meg egy kicsit ’amőbára’ sikeredik, nem gond, hiszen feltekerés és sütés után senki nem fogja ezt észrevenni! :)

Kulcsfontosságú a töltelék gondos ’bezárása’ a tésztába, ha mondjuk virsli helyett 3szög sajtot használunk! Ehhez a háromszög két közelebb eső sarkát kicsit széthúzzuk, és betömködjük a sajt alá, hogy ne lehessen belátni oldalt a feltekeréskor.

Természetesen a töltelék meghatározásakor csak a képzeletünk szabhat határt. Lehet bele sonkás, darált húsos, zöldséges finomságot is rejteni, csak egy a fontos: intenzív ízeket zárjunk a kiflikbe – hiszen a tészta lágyítja az összhatást!!! Szerintem pedig nincs annál rosszabb, ha egy sósnak kikiáltott sütemény nem elég sós, vagy intenzív!

Ha nem akarjuk elaprózni, a tésztát nem kell 16 cikkre vágni, lehet kevesebbre is, értelemszerűen nagyobb mennyiségű töltelékkel és kevesebb darab kiflivel a végén.

Tetejét tetszés szerint lehet magokkal, mákkal díszíteni.